szerző: Fábián László

Szinte már megszokottá válik, hogy a csengeri múzeum udvarán a Jósa András Múzeum terepjárója áll. Most egy kishodosi ásatást segítettünk azáltal, hogy a régészeknek nem kellett minden nap visszamenni Nyíregyházára, illetve visszatérni- hanem a szinte erre a célra kialakított, iroda feletti galériában meg tudtak szállni. Ezáltal rengeteg időt, energiát tudtak megfogni.




Jakab Attila vezetőrégész beavatott a hodosi ásatás titkaiba. Ugyani a falu határában áll egy Klastromdomb nevű határrész, ahol egykor a 14-15-században egy pálos kolostor működött. Ennek szinte pontos körvonalait korábban egy talajradar szépen kiadta, s ennek alapján fogtak a feltáráshoz, ami sikerrel járt.




Persze a teljes kiásás vége még messze van, de bármikor szeretettel várjuk régész barátainkat, és remélve, hogy a csengeri ásatások is mihamarabb realizálódni fognak.

szerző: Fábián László

Mint azt már korábban megírtuk, tervünkben állt a vetési Sine ira et Studio öntevékeny művészcsoport képzőművészeinek bemutatkozási lehetőséget adni egy kiállításon, nemzeti ünnepünk alkalmával ,
március 14-én. Nos, ez meg is valósult, a Múzeum Galériatermében a városi ünnepség záró eseményeként kiállítás várta a vendégeket.



A színvonalas tárlatot dr. Komlódy Miklós alpolgármester nyitotta meg. Az igen változatos temetikájú és technikájú alkotások nívós anyagot tártak elénk. Feltétlenül meg kell említeni az alkotók neveit: Somi Alex festményeivel Óváriból, Dobos Iosif (Piskolt) különleges technikával készült fatábláival, Illyés Sándor festő (Kaplony), Csáki Ferenc (Piskolt) fémkompozíciói keltettek nagy érdeklődést.



A megnyitó végén Török József, a csoport vezetője saját szerzeményű dalait adta el, Illyés Sándor közreműködésével, s ezzel tette teljessé ezt az igen hangulatos eseményt. További képekhez Katt ide!
Az ilyen jellegű rendezvények teszik élővé a testvértelepülési kapcsolatokat.

szerző: Fábián László

Március 15-én a Nemzeti Ünnepünk záróeseményeként kiállítás nyílik a múzeum galériatermében. Mint arról korábban beszámoltam, Vetésen működik egy Sine Ira et Stúdió elnevezésű öntevékeny művészeti csoport, melynek egyik ágaként festők-grafikusok is működnek.



A kis közösség alapítója és motorja Török József, akivel már régebbi baráti-szakmai kapcsolataink vannak, s egy korábbi vetési találkozón közösen vetődött fel a csengeri kiállítás gondolata.... Izelítő a képekből

A Sine ira et Studio képeivel és egyéb alkotásaikkal most először fog városunkban bemutatkozni Csengerben. Szeretettel várjuk a csengeri értő és művészetkedvelő közönséget.
Izelítő a képekből

szerző: Fábián László

Az idei téli időjárás bizony elkényeztetett, már egy kis mínusz is rosszul esik, pedig még nincs vége a télnek- bár az előrejelzések szerint nem kell félni. Szinte el sem hisszük, hogy egykor milyen kegyetlen, cudar idők voltak.



Csenger múltjában menjünk vissza 1841-be, amikor ezt írták: a hídnak huzamosabb ideig van használhatatlansága….. azt a legutóbbi jégmenés újabban úgy megrongálta, hogy szinte 3 hónapok kívántatnak annak helyreállítására.” Mindezt írták áprilisban!!!A híd melyről szó esik, az évszázados fahíd volt.



Pár évvel később 1847 tavaszán szenvedte legnagyobb kárt ez a híd, melyről a fővárosi Jelenkor-című újság azt írta áprilisi 3. számában, hogy „ A Szamos jégpánczélját leöltvén, oly irtóztató dühvel rontott a két partnak…”- egyszóval elvitte a hidat mindenestül.



De nem is ez a lényeg a két feljegyzésben, hanem az, hogy egész áprilisig be volt fagyva a folyó, bizony kemény hidegek lehettek.
Legutóbb 2017 telén olyan hidegek voltak, hogy a Szamos csak február 4- én kezdett el csak zajlani, félelmetes hanghatások közepette.
Ilyen hidegeket az utóbbi években nem tapasztalhattunk, s mindezt a globális felmelegedésnek tudják be. Hogy ez a jövőt illetően jó e, vagy sem, ki tudja.

szerző: Fábián László

Török József régi jó ismerősünk Vetésen, aki mondhatni az ottani kulturális élet el nem fáradó motorja. Ő volt aki létrehozta a Vetési Helytörténeti Gyűjteményt.
Nemrég alakította meg a Sinae Ira et Studió nevezetű öntevékeny művészeti csoportot, mely a helyi és környékbeli, művészetet kedvelő és űző embereket fogja össze korkülönbség nélkül. Van köztük képzőművész, festő-grafikus, költő és természetgyógyász.



Ez év elején, pontosan január 24-én, kapcsolódva a Magyar Kultúra Napjához, tartották második összejövetelüket Vetésen, melyre a csengeri Múzeum is hivatalos meghívást kapott, de hogy ne menjünk üres kézzel, Fábián Béla terrakotta szobraival mutatkoztunk be.



Nagyon kellemes és tartalmas délelőtt-délutánt töltöttünk el a helyi Kultúrotthonban, ahol három festő is kiállította munkáit, mindközben a költők, novellisták felolvasták verseiket, elbeszéléseiket. A nap fényét Török József és Csáki László adta, akik saját megzenésített verseiket igen nívós zenei kísérettel adták elő.



Dicséretes, hogy a csoport mindenféle támogatás nélkül működik, és ennek ellenére ilyen élményben tudott részesíteni. Magától értetődő tehát, hogy Csengerben folytassuk az együttműködést, előreláthatóan Március 15-i ünnepség keretében a Múzeumban képzőművészeti kiállítást rendezünk, illetve az Osváth Gyűjteményben egy irodalmi esten is bemutatkozási lehetőséget kapnak.

szerző: Fábián László

Eltelt egy jó évtized az 1992-es sanyikerti ásatás óta, mire hozzáláttam egy ott előkerült edénytöredék restaurálásához, melyet a napokban fejeztem be. Bár az akkori ásatás az Árpád – kori falu templomát és temetőjét célozta meg, de mint általában megszokott, egész korai kultúrákba is belebotlott a régész ásója.



Ez egy lapos, alig 2 cm. perem magasságú, 22 cm átmérőjű, egész gyengén kiégetett tálka volt, amit szemmel láthatóan kézzel formált egykori készítője. Ebből enni aligha lehetett, inkább lapos kenyérféléket, amolyan lángosféléket készítettek elő benne.
Ez a korai kultúra a neolitikum időszaka volt, magyarul az újkőkor, vagy másképpen a csiszolt kőkor, mely Közép-Európában kb. 5500 éve jelent meg, ekkor az emberek fokozatosan áttértek a földművelésre, falujellegű, önellátó településeket hozva létre. Megjelennek a kerámiák is, bár a korongolást még nem alkalmazták. A képen közölt tálka is ezt illusztrálja, bár igen kevés rész maradt meg belőle, de a perem ívéből ki lehetett szerkeszteni az egykori edényt.

Mindenesetre bizonyítja azt, hogy ez a táj már évezredekkel ezelőtt is meglehetősen sűrűn lakott volt.