szerző: Fábián László

Bár már szinte belecsúsztunk a télbe, de azért mégiscsak megvalósult a VIII. CSERÉP találkozó ez év november 20-án. Az esemény igen aktuális is volt a rendezvény, hiszen Csenger határában évszázadok nem látott földmunkák – régészeti feltárásokkal egybekötve folynak. Ez utóbbi adta az ez évi összejövetelünk fő motívumát.



A találkozó első programjaként a fent említett ásatások egyik színtere, a Jánosi illetve a körforgalomhoz közeli ásatási helyszínt látogatta meg a régi ismerősökből álló csapat, melyből sajnos hiányzott Németh Péter törzsvendégünk. Itt régész szakemberek, Jakab Attila és Szabó Renáta vezetett végig a területen és mutatta be a megnyitott szelvényeket. Hát volt mit nézni….!!




A másik két helyszínt sajnos a korai sötétedés miatt már nem volt lehetőségünk meglátogatni., no meg várt a finom vacsorával összekötött bensőséges találkozó. Itt egy igazi meglepetésként szolgált Szabó János múzeumvezető, aki egy mély titokban elkészült kötettel köszöntötte a 75 éves Fábián Lászlót és testvérét Bélát. A vaskos könyv címe: A Csengeri Hírmondó helytörténeti témájú cikkei.



Köszönet illeti Tóth Zoltán vállalkozót, aki nyárson sült malacpecsenyével kedveskedett a vendégeknek.

szerző: Fábián László

Még az 1990-es évek elején lett felállítva a múzeumudvaron a nagyapám ( Barkász Ignácz) Rákóczi utcai portájáról származó gémeskút, amit kb. az 1930-as években emeltek.

Ám az idő teltével először a gémje tört ketté, majd maga a kútágas is megadta magát.
Alsó, a földben lévő része kirohadt, szétporlott, és egy szeles éjen ki is dőlt, Sajnos a villás ág egyike meg is sérült. Sokáig ülőpadként szolgált a kidőlt ágas.
Tervünkben volt, hogy pótolni fogjuk a gémeskutat, s az oszlopos tornác elkészültével még inkább a skanzen jellegűvé tegyük az udvar eme részét.

Volt számos elképzelés, hogy honnan pótoljuk a gémeskutat, de végül úgy döntöttünk, hogy az eredeti, azaz kidőlt ágast fogjuk visszaállítani.

Ezt könnyű volt eldönteni, de a megvalósítása kemény dió lett. Több elvetélt ötlet után a végső megoldást Varga Péter adta, aki egy egyszerű, ám pompás megoldást javasolt.

Maga felállítás, ami e hó 15-én történt, kissé nehezen ment, minden gépi erő nélkül, de Péter és segítője profi módon, a mi segítségünkkel megoldotta ezt is.


A nagy munka csapata a következő személyekből állt: Varga Péter, Tizekker József, Szabó János, Mursa Gyula és jómagam.
Most a következő lépés a kútgém beillesztése lenne, amit remélhetőleg még ez évben sikerül megvalósítani.

szerző: Fábián László

Mint ismeretes, immár több hónapja folynak a régészeti feltárások az épülő M49-es autópálya csengeri szakaszán. Ám a bombameglepetés november 12-én történt, amikor is a fémkeresős szakemberek egy II. világháborús 250 kilós bombát találtak. Természetesen azonnal értesítették a tűzszerészeket, akik másnap már kijöttek, s megállapították, hogy valóban világháborús bomba maradványait rejtette a föld.




Több mint valószínű a szerkezet nem a földbe csapódva robbant, hiszen krátert nem észleltek.
Vajon hogyan került a bomba a Jánosinak ismert területre? Idősek visszaemlékezéseiben hallottam, hogy Pátyod túlsó részén illetve Recsigén voltak robbanások, de Csengert közvetlen nem bombázták.
Annál inkább a közelben, a néhány tíz kilométerre fekvő Szatmárnémeti városát. Nézzük a történelmi tényeket: 1944. szeptember 16—és 19 között, de főleg 16-án nagyszabású szőnyegbombázás érte Szatmárnémetit, jelentős anyagi károkkal és több száz halottal. Ezt a légicsapást a II. Ukrán Front alárendeltségébe tartozó 5 vagy 17. légihadtest gépei hajtották végre.




Szokás szerint a bombázók feladatuk végrehajtása után megfordultak itt Pátyod tájékán, és megszabadultak a még felesleges bombaterhüktől. Ezek egyike lehetett a megtalált bomba, mely ráadásul még úgynevezett „döglött” is volt, tehát nem robbant.
Remélhetőleg több ilyen „bombameglepetést” nem rejteget a feltárandó terület.

szerző: Fábián László

Aki a körforgalmat közelíti, illetve elhagyja, láthatja, hogy a tájat földhalmok tarkítják szerte, munkagépek tucatjai sürögnek-forognak, nagy teherautók jönnek-mennek. Ez a látvány ismétlődik akár Tibota felé, avagy a Recsige lapos határrészen is.



Természetesen a régészek is kitartóan kutatják a lecsupaszított földfelületeket egész nap, s gyűlik a sok leletanyag, de ami a lényeg új információkat rejt a föld. A neolitikumtól kezdve a keltákig jelentkeznek az ősi műveltségek emlékei. Csak igen röviden: keltáktól edényégető kemencéket találtak, de ami szenzáció, hogy a hun idószak is megjelenik egy csat és edények formájában



Sőt ! Jakab Attila régész honfoglaláskori szíjvereteket mutatott be, amit itt Jánosiban találtak a napokban. Kezd átértékelődni e táj régészeti múltja, de még a kezdeteknél tartunk.

szerző: Fábián László

Október 13-án újfent ismerős régész barátaink jelentek meg a Múzeumban, miután megkezdődtek a régen várt feltárások az új M49-es gyorsforgalmi autóút- ami csaknem autópálya – Porcsalma –Csenger – Országhatár szakaszán, ami ennek a beruházásnak II. szakaszát jelentik.



Természetesen az autópálya megépítését régészeti munkáknak kell megelőznie a nyomvonal mentén. Ebben a munkában tevékenyen részt vesznek a nyíregyházi Jósa András Múzeum a bevezetőben említett munkatársai




Jelenleg a körforgalom környékén, az Angyalos felé eső részen –az egykori Jánosi falu környékén kutakodik a csapat.
Az előzetes feltárások igen nagy jelentőségűek a szatmári táj, szűkebben a Szamoshát számára, hiszen ezt a rész még szűz terület a régészet számára, ilyen nagyformátumú ásatás még nem volt a vidékünkön.



Teljesen új összefüggéseket remélhetünk, s nem utolsósorban a múzeumunk régészeti anyagát is gazdagítani fogja a várható nagyszámú lelet.
Az ásatásokról folyamatosan beszámolunk.

szerző: Fábián László

Csenger jelentős augusztusvégi eseménynek adott helyet, ugyanis városunkban rendezték meg a XXIX. Országos Főépítészeti konferenciát, mely e hónap 27. és 29.-e között zajlott. Az ország minden tájáról találkozhattak itt számos nagyváros neves építészei.



Múzeumunk is szervesen kapcsolódott a tudományos munkába. Már csütörtökön nagyszámú vendég látogatta meg a gyűjteményt, s amint várható is volt elismerő vélemények hangzottak el.
Ám az igazi szakmai nap péntek délelőttre esett, ugyanis az építészek több szekcióra oszlottak. A II. Szekció, mely a legnépesebb volt itt, a történeti teremben tartotta meg az előadását, melynek témája a „Vidékfejlesztés és a kistelepülések” címet viselte.



A szekcióvezető dr. György, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke volt, ő vezette le az ülést. A terem tárlói és a bennük lévő régészeti – történeti tárgyak és az egész környezet méltó hátteret adott ennek az eseménynek.

szerző: Fábián László

Már Csenger közelében a Jánosi –határban tartanak a régészeti feltárások az új az útvonal nyomvonalában Szabó Renáta régész irányításával. A kutatóárkokban rengeteg lelőhelyet tártak fel, melyek szinte egymást érték.





Ezekben rengeteg, szinte ép XVI-XVII. századi edény került elő, az egykori település kútjaiból, de nem szűkölködött a föld a különböző bronz használati tárgyakban sem, kések, csatok, könyvdíszek fogják majd gyarapítani a múzeum középkori anyagát.

szerző: Fábián László

Több mint tíz éve már volt látható az Őseink Arca -című nagysikerű kiállítás,. Ezt újítottuk fel, s pár nap múlva a nagyközönség előtt is lmegtekinthető lesz.



Múzeumunk gyűjteményében majd száz régi, nagy és kisméretű családi és esküvői fotó, katonakép van, és ezt mutatjuk ismét a látogatók elé. Elénk tárul űk, és nagyszüleink elfeledett arca a kiállított fotókon keresztül