A Jósa András Múzeum és a Csengeri Helytörténeti Gyűjtemény közös szervezésében a Régészet Napja alkalmából várjuk az érdeklődőket a Csenger határában egy éve folyó régészeti ásatásunkra
június 12-én pénteken 9 órától



Ásatáslátogatás szakmai vezetéssel, találkozás a csengeri körforgalomnál 9, 10 és 11 órakor.
Fémkeresős foglalkozás a Jósa András Múzeum önkéntes fémkeresőseivel az ásatás helyszínén 9 órától.
Pro Archaeologia díj átadása 12:30-tól a Csengeri Helytörténeti Gyűjteményben.
Információ: Szabó Renáta +36 70/562 0995 Jakab Attila +36 20/329 4682

forrás: Jósa András Múzeum Nyíregyháza

szerző: Fábián László

A múzeum egyik legközkedveltebb része, az iskolaterem régen megérett már egy átalakításra, hiszen az eddigi installáció- azaz a látvány - immár harminc éves, kisebb-nagyobb javításokkal.




Teljesen új koncepcióval rendezzük újjá a kiállítófelületeket, nagyobb fotókkal és olvashatóbb felíratokkal, egyúttal az egészet szellősebbé tettük.
Ez a felújítás eltart még néhány hétig, ám a terem egy része azért látogatható lesz.

szerző: Fábián László

Szívélyes meghívót kaptunk Török József barátunktól, aki a vetési székhelyű Sine ira et stúdió művészeti csoport vezetője, ami a szatmárnémeti bemutatkozásukra szólt, mely a városi Kultúrházban lett megtartva.




A csengeri küldöttség, melynek tagjai Szabó János, Fábián László, illetve Fábián Béla volt, aki utóbbi tőle megszokott terrakotta szobrait mutatta be.



A Sine ira et stúdió saját produkcióival tette emlékezetessé a délutánt. Elsőként Csáki Ferenc gitárjátéka, két megzenésített verssel, őt követte Török József, aki saját verseinek megzenésített változatát adta elő. Következtek a csoport költő és író tagjai, akik felolvastak műveikből.



A teremben körben képzőművészeti alkotásokat állítottak ki, Dobos József, Csáki József, Gaál Ilona, Krisztián Márk és Laskodi Cyntia képeit és másjellegű munkákat is lehetett megtekinteni.

szerző: Fábián László

Mint már tavaly novemberben megírtam, akkor végre helyére került a régi gémeskút egyik fontos eleme –a kútágas. Mert a gémeskútnak három fő része van: a kútágas –a kútgém és a kútostor.
Ebben az évben a második főelem a gém lett a főszereplő. egyébként a gém a gémeskút tulajdonképpen „motorja” mert a végén lévő tőkesúly húzza fel a vizet.




Nos, ez év májusában hosszas szervezés után, mely Szabó Jánost dicséri, és Gaál Pál falugazdász közreműködésével összejött a dolog, kiszemeltük a gémnek megfelelő akácfát, ami megfelelt a kívánalmaknak, Nagy Zoltán vállalkozó kiserdejéből, aki ezt felajánlotta a múzeumnak.



További segítség volt Papp János vállalkozó, aki a szállításban vitt főszerepet, illetve Barcsai Ferenc vállalkozó munkatársa Trencsényi Sándor, aki markológépével közreműködött. Továbbá jómagam, Mursa Gyula és Nagy Szabolcs is részt vettünk az akcióban. Ez röviden a következőkből állt: a fa ki lett döntve (Trencsényi), majd legallyazva (Mursa) és be lett szállítva (Papp János)



Az összehangolt munka eredményeképpen délre már a múzeumudvaron volt a gémnek szánt fa. Itt még jött a háncsolás, és egyéb finomítás. Most aztán jön a java, a felhelyezés a kútágasra.

szerző: Fábián László

A Kaufmann- család mindig is jelentős szerepet játszott Csenger életében. A leghíresebb tagja e családnak Kaufmann Antal, aki 1892 október 6-án született. Berlinben újságírói végzettséget szerzett, majd 1905-ben Amerikába ment, ahol hamarosan sikeres lapszerkesztő, újságíró s közéleti ember lett. De szülőföldjéről, Csengerről sem feledkezett meg, hiszen 1933-basn tanulmányi ösztöndíjat létesített tehetséges csengeri diákoknak. Csenger ezt a gesztust azzal hálálta meg, hogy díszpolgárává választotta.



A zsidó hitközség pedig emléktáblát avatott 1933 szeptemberében a zsidó iskolában, nagy ünnepség keretében, melynek híre a korabeli országos sajtóban, a Magyar Nemzetben is helyt kapott...
Sajnos erről az emléktábláról sokáig semmit sem tudtunk, azonban az elmúlt évben a zsidó temetőben a régi síremlékeket tanulmányozva, az egykori bejárati résznél, egy eldugott helyen rátaláltam a töredezett táblára, melyen az alábbi szöveget lehetett kiböngészni: „Kaufmann Antal Csenger Díszpolgára iz(raelita) iskolá(jának) alapítványt létesített 1933 július(ában)” Ez után héber nyelvű szöveg következik,, majd a tábla alján magyarul folytatódik a szöveg: „Testvér, akit utad erre vezet el, emlékezz a zsidójelle(mek) előtt „
Szeretném ezt a becses emléket helyrehozni, kiegészíteni, s méltó helyre visszaállítani.

szerző: Fábián László

Március 13-án a nemzeti ünnepünk (márc.15) megünneplésének napján a múzeum Galériatermében igen érdekes, az eddig megszokottaktól igen eltérő kiállítás nyílt. A koszorúzásról idelátogató vendégeket Gáva Zsolt rendhagyó alkotásai várták, „Fába álmodott képek” –címmel.



Mitől is rendhagyóan érdekesek ezek? Természetes anyagot használ, különböző faanyagokra kerültek a számítógépes tervezés segítségével, különleges technikával a fa természetes esetlenségeit kihasználva. Ezek a miniatűr mérettől az egész extra kiterjesztésűig készültek.



A kiállítást dr. Komlódy Miklós alpolgármester nyitotta meg, ugyanakkor mély gondolatokkal fűszerezett méltatást hallottunk a művész lányától. Ebből idézek néhányat: „A tematikát sokszor a fa alakja határozza meg, máskor egy konkrét témához választódik az alapanyag…..a képek hordozói a természettől érkeztek, a fára felvitt munkák alapja két évtizednyi grafikai tervezői múlt.”
A tárlat előreláthatóan április közepéig látható.

szerző: Fábián László

Mint ismeretes ez év elejétől megkezdődött Csenger legrégibb, műemlékileg országos hírű épületének a református templom belső és külső felújítása. Ennek során többek között részben kicserélik a több évszázados padokat is.



A kicserélésre kerülő egyik pad Tőkés Zoltán tiszteletes úr jóvoltából a múzeumba került, hogy itt őrizze őseink emlékét.

A református templom padjairól az első említés 1713-ból való, amikor a Lekcsei Sulyok –család felújította az 1704-ben leégett templomot, és „bele új székek rakattak.".

Ezek hamarosan már tönkrementek, s ezért 1745-ben „hanem a székek elromolván, helyettek Uray Károly úr fő gondnoksága alatt mások készíttettek, s illő elszerkesztésük által a templom belseje díszesebbé és kényelmesebbé vált."

1840-ben kisebb átalakításokat végeztek, a keleti és déli oldalra egy kis előrészt, szélvédőt, „portikuszt" építettek, és a padokat is kicserélték, valamint a berendezést is megújították.

Ezek a padok dacolva az idővel, az átfestésekkel- hiszen eredetileg úgynevezett „parasztkék" színűek voltak - napjainkig szolgálták a hívek sok-sok generációját.

Reméljük, hogy az új, felújított, ám stílusában a régi formákat megőrző padsorokban ismét elhangzanak az ősi zsoltárok