szerző: Fábián László

Mint már tavaly novemberben megírtam, akkor végre helyére került a régi gémeskút egyik fontos eleme –a kútágas. Mert a gémeskútnak három fő része van: a kútágas –a kútgém és a kútostor.
Ebben az évben a második főelem a gém lett a főszereplő. egyébként a gém a gémeskút tulajdonképpen „motorja” mert a végén lévő tőkesúly húzza fel a vizet.




Nos, ez év májusában hosszas szervezés után, mely Szabó Jánost dicséri, és Gaál Pál falugazdász közreműködésével összejött a dolog, kiszemeltük a gémnek megfelelő akácfát, ami megfelelt a kívánalmaknak, Nagy Zoltán vállalkozó kiserdejéből, aki ezt felajánlotta a múzeumnak.



További segítség volt Papp János vállalkozó, aki a szállításban vitt főszerepet, illetve Barcsai Ferenc vállalkozó munkatársa Trencsényi Sándor, aki markológépével közreműködött. Továbbá jómagam, Mursa Gyula és Nagy Szabolcs is részt vettünk az akcióban. Ez röviden a következőkből állt: a fa ki lett döntve (Trencsényi), majd legallyazva (Mursa) és be lett szállítva (Papp János)



Az összehangolt munka eredményeképpen délre már a múzeumudvaron volt a gémnek szánt fa. Itt még jött a háncsolás, és egyéb finomítás. Most aztán jön a java, a felhelyezés a kútágasra.

szerző: Fábián László

A Kaufmann- család mindig is jelentős szerepet játszott Csenger életében. A leghíresebb tagja e családnak Kaufmann Antal, aki 1892 október 6-án született. Berlinben újságírói végzettséget szerzett, majd 1905-ben Amerikába ment, ahol hamarosan sikeres lapszerkesztő, újságíró s közéleti ember lett. De szülőföldjéről, Csengerről sem feledkezett meg, hiszen 1933-basn tanulmányi ösztöndíjat létesített tehetséges csengeri diákoknak. Csenger ezt a gesztust azzal hálálta meg, hogy díszpolgárává választotta.



A zsidó hitközség pedig emléktáblát avatott 1933 szeptemberében a zsidó iskolában, nagy ünnepség keretében, melynek híre a korabeli országos sajtóban, a Magyar Nemzetben is helyt kapott...
Sajnos erről az emléktábláról sokáig semmit sem tudtunk, azonban az elmúlt évben a zsidó temetőben a régi síremlékeket tanulmányozva, az egykori bejárati résznél, egy eldugott helyen rátaláltam a töredezett táblára, melyen az alábbi szöveget lehetett kiböngészni: „Kaufmann Antal Csenger Díszpolgára iz(raelita) iskolá(jának) alapítványt létesített 1933 július(ában)” Ez után héber nyelvű szöveg következik,, majd a tábla alján magyarul folytatódik a szöveg: „Testvér, akit utad erre vezet el, emlékezz a zsidójelle(mek) előtt „
Szeretném ezt a becses emléket helyrehozni, kiegészíteni, s méltó helyre visszaállítani.

szerző: Fábián László

Március 13-án a nemzeti ünnepünk (márc.15) megünneplésének napján a múzeum Galériatermében igen érdekes, az eddig megszokottaktól igen eltérő kiállítás nyílt. A koszorúzásról idelátogató vendégeket Gáva Zsolt rendhagyó alkotásai várták, „Fába álmodott képek” –címmel.



Mitől is rendhagyóan érdekesek ezek? Természetes anyagot használ, különböző faanyagokra kerültek a számítógépes tervezés segítségével, különleges technikával a fa természetes esetlenségeit kihasználva. Ezek a miniatűr mérettől az egész extra kiterjesztésűig készültek.



A kiállítást dr. Komlódy Miklós alpolgármester nyitotta meg, ugyanakkor mély gondolatokkal fűszerezett méltatást hallottunk a művész lányától. Ebből idézek néhányat: „A tematikát sokszor a fa alakja határozza meg, máskor egy konkrét témához választódik az alapanyag…..a képek hordozói a természettől érkeztek, a fára felvitt munkák alapja két évtizednyi grafikai tervezői múlt.”
A tárlat előreláthatóan április közepéig látható.

szerző: Fábián László

Mint ismeretes ez év elejétől megkezdődött Csenger legrégibb, műemlékileg országos hírű épületének a református templom belső és külső felújítása. Ennek során többek között részben kicserélik a több évszázados padokat is.



A kicserélésre kerülő egyik pad Tőkés Zoltán tiszteletes úr jóvoltából a múzeumba került, hogy itt őrizze őseink emlékét.

A református templom padjairól az első említés 1713-ból való, amikor a Lekcsei Sulyok –család felújította az 1704-ben leégett templomot, és „bele új székek rakattak.".

Ezek hamarosan már tönkrementek, s ezért 1745-ben „hanem a székek elromolván, helyettek Uray Károly úr fő gondnoksága alatt mások készíttettek, s illő elszerkesztésük által a templom belseje díszesebbé és kényelmesebbé vált."

1840-ben kisebb átalakításokat végeztek, a keleti és déli oldalra egy kis előrészt, szélvédőt, „portikuszt" építettek, és a padokat is kicserélték, valamint a berendezést is megújították.

Ezek a padok dacolva az idővel, az átfestésekkel- hiszen eredetileg úgynevezett „parasztkék" színűek voltak - napjainkig szolgálták a hívek sok-sok generációját.

Reméljük, hogy az új, felújított, ám stílusában a régi formákat megőrző padsorokban ismét elhangzanak az ősi zsoltárok

szerző: Fábián László

Régi jó ismerősként kapott meghívót múzeumunk Nagyecsedre március 2-ára. A házigazda Zoltán- Borzován Eszter által szervezett tudományos összejövetel az „Ecsed vára”- címet viselte, melyen neves előadók tartottak előadásokat erről a témáról, annak apropóján, hogy a közelmúltban talajradar kutatások folytak a hajdani vár területén, s ott sokat sejtető falmaradványokra bukkantak, s ez felizgatta sokak fantáziáját a jövőt illetően, s erre a témára koncentrálódott a rendezvény.




Bevezetésül dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató ismertette a vár inventáriumát – azaz leltárát az 1600-as évekből, majd Jakab Attila az elképzeléseket taglalta, a rekonstrukció mikéntjéről, lehetőségeiről beszélt részletesen.
Egy ecsedi helytörténész – Nyíri Kálmán saját kutatásait vázolta a várral kapcsolatosan, új meglátásokkal fűszerezve azt.
Legvégül a XXI. századi számítógépes technika mutatta, hogy mire képes, egy ötvenperces videofilmet láthattunk, Sárvári Tibor József digitális tartalomkészítő jóvoltából szinte visszautazva a múltba, bejártuk a várat bástyáról- bástyára, szobáról szobára.
Elgondolkoztam azon, hogy a csengeri Melith Kastély is talán megérdemelne egy hasonló filmet.

szerző:Fábián László

Bár a tavasz hírnökeinek a gólyákat és fecskéket tartjuk, de a szakmában a régészek megjelenése is a jó idők eljövetelét sejteti. Ezen a héten, kedden, hosszú téli szünet után megjelentek a múzeumban a jól ismert arcok. Csak éreznek valamit, mert már bizsereg a markuk az ásónyél és a spakli után.




Megtekintették a terepet, a körforgalomnál, és Jánosinál, bizony még sok kívánnivalót hagy az időjárás maga után, eléggé csatakos- sáros a terep, de ezek a böjti szelek valószínű hamar kiszárítják ezt.. Mindenesetre hamarosan serény munka kezdődik az M49-es nyomvonalán, Jánosi -Tibota és Recsige vonalban, és várjuk az új leleteket, melyek majd régészeti anyagunkat fogják gyarapítani .

szerző: Fábián László

Bár végzettségem szerint nem vagyok restaurátor, nem is szerepem ebbe a szép szakmában belekontárkodni, ám az egyszerűbb tárgyak helyreállítása kihívást jelet számomra.
Raktárunkban már évtizedek óta őriztük darabokban egy istállólámpa elemeit, némelyiket hiányossággal is.



istállólámpa eredeti állapot és a szétszedett darabjai ............. istállólámpa restaurálás után

Miután e lámpákból több ép is található raktárunkban, ezért ezek alapján megpróbáltam visszaállítani a dirib-darab részeket egésszé. A mellékelt fotók e munkának fázisait illusztrálja.
Azóta már több istállólámpa kapta vissza eredeti formáját, De még hány és hány tárgy vár feltámadásra??