szerző: Fábián László

A csengeri Múzeum immáron a hetedik évben hagyományosan megrendezi a kétnapos úgynevezett CSERÉP- azaz Csengeri Régész Piknik- találkozót, mely alkalommal a múzeumunkban összegyűlnek régész, illetve más, idekapcsolódó szakterületről érkező barátaink, Nyíregyházától Szatmárnémetiig. Ez utóbbi múzeummal már régóta igen jó kapcsolataink vannak, onnan egyre többen tisztelnek meg bennünket. Az idei CSERÉP résztvevői kiegészültek Kisvárdával, Nagyecseddel, sőt Kolozsvárral is. Kraszna testvérvárosunkat két fémkeresős barátunk képviselte.



Ez évben az egész találkozót a múzeum fennállásának 40 éves évfordulójának szenteltük, s november 6-án ennek szellemében kis szakmai fórumot tartottunk, melynek díszvendége dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató volt, aki annakidején, a csengeri múzeum alakulásakor hathatósan segített. Ugyanakkor városunkból is szép számmal képviseltették magukat a múzeumot segítő és patronáló barátaink.


A rendezvény kezdő mozzanata volt a néhai Barkász Ignácz portájáról elhozott, több mint száz éves góré avatása, mellyel a múzeum udvara skanzenjellegűvé formálódott... További képhekhez Katt ide!

Ez évben, mintegy a rendezvényt megkoronázóan, már hétfőtől péntekig egy régóta tervezett ásatás is folyt, mely a Csenger határában ,az Árpád-korban egykor volt Recsige- falu templomát és az azt övező temető feltárását kezdte meg. Ennek vezető régésze Jakab Attila volt. Az ásatást a fehérgyarmati és a csengeri gimnáziumból több csoport is érdeklődéssel tekintette meg, A CSERÉP találkozó szakmai részvevői csütörtök délután meg is tekintették az ásatást, s egy részük még másnap is segítette a munkánkat.



A feltárás igazolta a feltevésünket, az egykori templom maradványait- igaz csak nyomokban- megtaláltuk, s a hozzá tartozó temető néhány szórványsírja is előbukkant, leletként egy pecsétgyűrűt és egy ametiszt kis fél függőt találtunk. Mindezek természetesen a további feltárásra késztetnek, mert ez az egy hét csak a kezdet volt. Remélhetőleg a 2025-ös év beteljesíti minden további reményünket, s tisztázza a nyitott kérdéseket.

szerző: Fábián László

Mint már korábban hírt adtunk róla, régóta tervünkben volt, hogy a múzeum udvarán felállítjuk nagyapám egykori góréját, a Barkász - górét, amit dédunokája Szabó Előd családfakutató nagylelkűen a múzeumnak adományozott.



Hosszas egyeztetések után, - ami a munkagépeket és szállítási módot jelentette, - október 30-án délelőtt – végre megvalósult az elképzelés.
Köszönjük Papp János szakértelmét, hogy villás emelős traktorjával a górét kihozta az udvarról, s a múzeum udvarán pedig a KHT pótkocsijától leemelte, s az előre elkészített helyére tette. Természetesen a KHT segítségét is megköszönjük.



Mondhatni minden bonyodalom nélkül, könnyedén sikerült az akció, amit másnap még a cserepezéssel, és a környezet rendezésével tettünk teljessé. További képekhez Katt ide!
Így vált szinte skanzen jellegűvé a múzeum udvarának ezen része.

szerző: Fábián László

Mint már korábban írtuk, ez évben ünnepli a Múzeum a 40 éves jubileumát. Ez alkalommal- bár több mindent terveztünk – egy ásatás Recsigén és egy góréavatás a múzeumudvaron teszi emlékezetessé ezt a jeles eseményt, melyre november első hetében kerül sor.




Természetesen a CSERÉP találkozón belül lesz mindez, melyre meghívjuk régi nyíregyházi régész barátainkat, dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgatót is, mint a rendezvény legidősebb tagját. Nem hiányozhatnak a Szatmár Múzeum (Szatmárnémeti) régészei sem, akik mindig sokat segítenek.
Már a góré érkezésére is felkészültünk. Szükséges volt két alap betonozására, melyre majd felfekszik a több mint száz éves építmény. Ebben nagy segítséget nyújtott szakmai tapasztalatával idősb Szabó János.
Az eseményekről természetesen később részletes beszámolót közlünk.

szerző: Fábián László

Talán már elcsépelt az a kijelentés, hogy városunk ref. temploma Kelet-magyarország legnagyobb és legszebb gótikus építménye, mely az 1300-as évek elején-közepén épült és a sors kegyelméből majdnem ugyanazon formában őrződött is meg, megkímélődve a későbbi nagy”átalakító hajlamú” lelkészek beavatkozásaitól.
Sajnos korai ábrázolás nem maradt meg a templomról, a kóbor festők elkerülték, vagy nem tartották érdemesnek ecsetjükkel megörökíteni
A XIX. század közepétől a magyar műemlékvédelem kezdett megerősödni, s célul tűzve ki az addigra még azért szép számmal megmaradt műemlékeket feltérképezni, felmérni, s lehetőleg védelem alá vonni. Így került látókörükbe a csengeri református templom is.




Sajnálatos módon rajzkészsége nem tartozott az erőssége közé, s így a közzétett rajz arányai nem igazán felelnek meg a valóságnak, ám ez legyen a legkisebb baj. A lényeg, hogy szemügyre vehetjük a templom 1860-as évekbeli kinézetét, Vegyük ezt szemügyre. Legfontosabb, ami szemünkbe ötlik a déli oldalon látható kis előcsarnok, melynek párja megismétlődött az északi oldalon is. Mindkettőt 1840-ben építették a templom hajójához. Az 1967-es restauráláskor ezeket mint az eredeti állapothoz hozzá nem illőket lebontották. Azt is megfigyelhetjük, hogy- bár látta –de az északi 1713 körül hozzátoldott északi bővítést nem rajzolta bele az előlnézeti képbe. Ám összességében elmondhatjuk, hogy lényegi változást nem látunk a jelenlegi templomképhez képest, így szinte a középkori mivoltában gyönyörködhetünk.

szerző: Fábián László

Mint már arról szó esett, az idén 2024-ben immáron 40 éves lett Csenger múzeuma, melynek gyűjteményei közül értelemszerűen a néprajzi a leggazdagabb anyag. A nagyobb tárgyak-eszközök az udvaron láthatók, de a legszebb rész a Kis (Hunyadi) utcáról származó esztergált oszlopos tornác.



Hogy még teljesebb legyen a skanzenjelleg, régóta tervezzük, hogy más épületjellegű tárggyal is bővíteni kellene az udvart, ami egy régi góréval lenne egységes. Szabó Előd családfakutató felajánlotta a nagyszüleik udvarán, a Rákóczi utcai régi Barkász portán még álló igen régi górét.
A negyven éves jubileum a góré felállításával lenne igazán megünnepelve, s miután e műtárgy a nagyapáméké volt, az ő emlékét is őrzi majd a múzeumudvaron.

szerző: Fábián László

A régóta meglévő szakmai és baráti kapcsolatunknak a szatmárnémeti SZATMÁR Múzeummal újabb bizonyítéka, hogy meghívást kaptunk Liviu Marta igazgatótól, illetve Szőcs Péter igazgatóhelyettesétől. A múzeum nagy átalakításon ment át az utóbbi években, s teljesen új kiállításokat rendeztek. A meghívás nemcsak nekünk szólt, hanem a nyíregyházi Jósa András régészeinek is, tehát a csengeri kis múzeumunk is számit szakmai berkekben.




Az újonnan átalakított múzeum előcsarnokában Szőcs Péter fogadta a küldöttségeket, majd teremről-teremre bemutatta a régészeti – várostörténeti kiállítást. Igazán profi munkát láthattunk. A középkori régészeti anyagban több párhuzamot is felfedezhettünk a csengeri leletekhez.
Egy teljes napot is el lehetett volna tölteni itt, de várt egy baráti –szakmai beszélgetés az egykori Bobáld helyén lévő Régészeti Bázison.
Köszönet a vendéglátásért és viszontlátásra Csengerben, az októberi CSERÉP találkozón.

szerző: Fábián László

Múzeumunk gyűjteményébe már jó tíz éve került be az a láda, melynek oldalán ezt a rejtélyes rajzolatot lehet látni. A láda nem nagy méretű, kisebb almásládához hasonlít, az Ecsedy Lajos azóta már lebontott házából származik.

A ládán lévő embléma az, ami felkeltette a figyelmünket, hiszen nem mindennapi, mondhatni bizarr a beégetett rajzolat.

Ugyanis a kör alakú mezőben egy Dávid csillagon – ami a zsidóság legismertebb szimbóluma – egy kettős kereszt látható –ami pedig a kereszténységet jelképezi.

A kettős kereszt körül nyomtatott nagybetűk vannak, jobbról is balról is. Bal oldalt C M, míg jobbról I R Balról I és alatta R, tehát összeolvasva C-I illetve M- R. A Mózes csillagban pedig nyomtatott betűkkel UZI.

Nos, több kérdés is felmerül ezen jelkép kapcsán. Elképzelhető, hogy valamilyen üzleti vállalkozás ládája lehetett, egy közös zsidó-keresztény cégé. Az UZI felírat is elgondolkodtató, hiszen ez a híres izraeli géppisztoly márkát idézi.

A láda 1945 előtti, tehát nem lehet szó a fegyverről, inkább az a valószínű, hogy ez a cég már akkor is fennállt, csak más profillal.
Mindenesetre a talány még fennáll.

szerző: Fábián László

Bár nem volt a Csengeri Napok hivatalos programjában Szabó Károly kiállítása megemlítve, mely a Múzeumban lett megrendezve, mindenféle ceremónia nélkül, ennek ellenére már igen sokan megtekintették a tárlatot,



Szabó Károlynak már volt korábban volt itt kiállítása, de a jelen kiállításon szereplő képek egy kiforrott, szinte impresszionista jegyeket hordozó művészt mutatnak. Főképpen a régi mátészalkai utcaképeket kell megemlíteni.




Jelenleg a Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola festészeti szakának festő tanára. Rendszeresen részt vesz művészeti alkotótáborokon, hogy művészetét tovább csiszolja.
A művész és családja is megtekintette a kiállítást elismeréssel nyilatkozott a méltó helyszínről és rendezésről.