szerző: Fábián László

Eltelt egy jó évtized az 1992-es sanyikerti ásatás óta, mire hozzáláttam egy ott előkerült edénytöredék restaurálásához, melyet a napokban fejeztem be. Bár az akkori ásatás az Árpád – kori falu templomát és temetőjét célozta meg, de mint általában megszokott, egész korai kultúrákba is belebotlott a régész ásója.



Ez egy lapos, alig 2 cm. perem magasságú, 22 cm átmérőjű, egész gyengén kiégetett tálka volt, amit szemmel láthatóan kézzel formált egykori készítője. Ebből enni aligha lehetett, inkább lapos kenyérféléket, amolyan lángosféléket készítettek elő benne.
Ez a korai kultúra a neolitikum időszaka volt, magyarul az újkőkor, vagy másképpen a csiszolt kőkor, mely Közép-Európában kb. 5500 éve jelent meg, ekkor az emberek fokozatosan áttértek a földművelésre, falujellegű, önellátó településeket hozva létre. Megjelennek a kerámiák is, bár a korongolást még nem alkalmazták. A képen közölt tálka is ezt illusztrálja, bár igen kevés rész maradt meg belőle, de a perem ívéből ki lehetett szerkeszteni az egykori edényt.

Mindenesetre bizonyítja azt, hogy ez a táj már évezredekkel ezelőtt is meglehetősen sűrűn lakott volt.

szerző: Fábián László

Mint arról korábban beszámoltam, novemberben sikerült egy egyhetes ásatáson megtalálni a templom maradványait, illetve az azt körül vevő temető néhány csontváz töredékeit, több koponyacsontot, illetve egy ép koponyát is találtunk .


Sajnos az idő rövidsége miatt csak ennyire volt lehetőségünk. Azért nem kell elkeserednünk, mert szórványként egy pecsétgyűrűt, és egy ametiszt csüngő egyik párját leltük.


A fémkereső műszerek azonban több dolgot sejtetnek, amiket a már megtalált, de ki nem bontott sírfoltokban in-situ-, azaz bolygatatlan csontvázak rejtenek ígéretesen.


Bár a most közölt leletfotók még a tavaszi, áprilisi terepjárás során kerültek elő, de reméljük, hogy a jövő évi feltáráskor még több érdekességről tudunk számot adni.

szerző: Fábián László

A csengeri Múzeum immáron a hetedik évben hagyományosan megrendezi a kétnapos úgynevezett CSERÉP- azaz Csengeri Régész Piknik- találkozót, mely alkalommal a múzeumunkban összegyűlnek régész, illetve más, idekapcsolódó szakterületről érkező barátaink, Nyíregyházától Szatmárnémetiig. Ez utóbbi múzeummal már régóta igen jó kapcsolataink vannak, onnan egyre többen tisztelnek meg bennünket. Az idei CSERÉP résztvevői kiegészültek Kisvárdával, Nagyecseddel, sőt Kolozsvárral is. Kraszna testvérvárosunkat két fémkeresős barátunk képviselte.



Ez évben az egész találkozót a múzeum fennállásának 40 éves évfordulójának szenteltük, s november 6-án ennek szellemében kis szakmai fórumot tartottunk, melynek díszvendége dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató volt, aki annakidején, a csengeri múzeum alakulásakor hathatósan segített. Ugyanakkor városunkból is szép számmal képviseltették magukat a múzeumot segítő és patronáló barátaink.


A rendezvény kezdő mozzanata volt a néhai Barkász Ignácz portájáról elhozott, több mint száz éves góré avatása, mellyel a múzeum udvara skanzenjellegűvé formálódott... További képhekhez Katt ide!

Ez évben, mintegy a rendezvényt megkoronázóan, már hétfőtől péntekig egy régóta tervezett ásatás is folyt, mely a Csenger határában ,az Árpád-korban egykor volt Recsige- falu templomát és az azt övező temető feltárását kezdte meg. Ennek vezető régésze Jakab Attila volt. Az ásatást a fehérgyarmati és a csengeri gimnáziumból több csoport is érdeklődéssel tekintette meg, A CSERÉP találkozó szakmai részvevői csütörtök délután meg is tekintették az ásatást, s egy részük még másnap is segítette a munkánkat.



A feltárás igazolta a feltevésünket, az egykori templom maradványait- igaz csak nyomokban- megtaláltuk, s a hozzá tartozó temető néhány szórványsírja is előbukkant, leletként egy pecsétgyűrűt és egy ametiszt kis fél függőt találtunk. Mindezek természetesen a további feltárásra késztetnek, mert ez az egy hét csak a kezdet volt. Remélhetőleg a 2025-ös év beteljesíti minden további reményünket, s tisztázza a nyitott kérdéseket.

szerző: Fábián László

Mint már korábban hírt adtunk róla, régóta tervünkben volt, hogy a múzeum udvarán felállítjuk nagyapám egykori góréját, a Barkász - górét, amit dédunokája Szabó Előd családfakutató nagylelkűen a múzeumnak adományozott.



Hosszas egyeztetések után, - ami a munkagépeket és szállítási módot jelentette, - október 30-án délelőtt – végre megvalósult az elképzelés.
Köszönjük Papp János szakértelmét, hogy villás emelős traktorjával a górét kihozta az udvarról, s a múzeum udvarán pedig a KHT pótkocsijától leemelte, s az előre elkészített helyére tette. Természetesen a KHT segítségét is megköszönjük.



Mondhatni minden bonyodalom nélkül, könnyedén sikerült az akció, amit másnap még a cserepezéssel, és a környezet rendezésével tettünk teljessé. További képekhez Katt ide!
Így vált szinte skanzen jellegűvé a múzeum udvarának ezen része.

szerző: Fábián László

Mint már korábban írtuk, ez évben ünnepli a Múzeum a 40 éves jubileumát. Ez alkalommal- bár több mindent terveztünk – egy ásatás Recsigén és egy góréavatás a múzeumudvaron teszi emlékezetessé ezt a jeles eseményt, melyre november első hetében kerül sor.




Természetesen a CSERÉP találkozón belül lesz mindez, melyre meghívjuk régi nyíregyházi régész barátainkat, dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgatót is, mint a rendezvény legidősebb tagját. Nem hiányozhatnak a Szatmár Múzeum (Szatmárnémeti) régészei sem, akik mindig sokat segítenek.
Már a góré érkezésére is felkészültünk. Szükséges volt két alap betonozására, melyre majd felfekszik a több mint száz éves építmény. Ebben nagy segítséget nyújtott szakmai tapasztalatával idősb Szabó János.
Az eseményekről természetesen később részletes beszámolót közlünk.

szerző: Fábián László

Talán már elcsépelt az a kijelentés, hogy városunk ref. temploma Kelet-magyarország legnagyobb és legszebb gótikus építménye, mely az 1300-as évek elején-közepén épült és a sors kegyelméből majdnem ugyanazon formában őrződött is meg, megkímélődve a későbbi nagy”átalakító hajlamú” lelkészek beavatkozásaitól.
Sajnos korai ábrázolás nem maradt meg a templomról, a kóbor festők elkerülték, vagy nem tartották érdemesnek ecsetjükkel megörökíteni
A XIX. század közepétől a magyar műemlékvédelem kezdett megerősödni, s célul tűzve ki az addigra még azért szép számmal megmaradt műemlékeket feltérképezni, felmérni, s lehetőleg védelem alá vonni. Így került látókörükbe a csengeri református templom is.




Sajnálatos módon rajzkészsége nem tartozott az erőssége közé, s így a közzétett rajz arányai nem igazán felelnek meg a valóságnak, ám ez legyen a legkisebb baj. A lényeg, hogy szemügyre vehetjük a templom 1860-as évekbeli kinézetét, Vegyük ezt szemügyre. Legfontosabb, ami szemünkbe ötlik a déli oldalon látható kis előcsarnok, melynek párja megismétlődött az északi oldalon is. Mindkettőt 1840-ben építették a templom hajójához. Az 1967-es restauráláskor ezeket mint az eredeti állapothoz hozzá nem illőket lebontották. Azt is megfigyelhetjük, hogy- bár látta –de az északi 1713 körül hozzátoldott északi bővítést nem rajzolta bele az előlnézeti képbe. Ám összességében elmondhatjuk, hogy lényegi változást nem látunk a jelenlegi templomképhez képest, így szinte a középkori mivoltában gyönyörködhetünk.

szerző: Fábián László

Mint már arról szó esett, az idén 2024-ben immáron 40 éves lett Csenger múzeuma, melynek gyűjteményei közül értelemszerűen a néprajzi a leggazdagabb anyag. A nagyobb tárgyak-eszközök az udvaron láthatók, de a legszebb rész a Kis (Hunyadi) utcáról származó esztergált oszlopos tornác.



Hogy még teljesebb legyen a skanzenjelleg, régóta tervezzük, hogy más épületjellegű tárggyal is bővíteni kellene az udvart, ami egy régi góréval lenne egységes. Szabó Előd családfakutató felajánlotta a nagyszüleik udvarán, a Rákóczi utcai régi Barkász portán még álló igen régi górét.
A negyven éves jubileum a góré felállításával lenne igazán megünnepelve, s miután e műtárgy a nagyapáméké volt, az ő emlékét is őrzi majd a múzeumudvaron.