A múzeumról:
A múzeumról:
Első Működési Engedélyünk 1984-ből való, akkor még Helytörténeti kiállításként jegyezték be intézményünket. Jelenlegi működési engedélyünk 2018 november 2-től már mint Csengeri Helytörténeti Gyűjtemény szerepel. Gyűjtőkörünkbe a következők tartoznak:, régészet –történet- néprajz, fotó és egyéb dokumentumok. Gyűjtőterületként a Csengeri járás területét határozták meg. A múzeum fenntartója és tulajdonosa kezdettől fogva Csenger Város Önkormányzata.
A múzeum vezetője 2014 júliusától Szabó János művelődéstörténész, a korábbi, alapító múzeumvezető Fábián László etnográfus nyugdíjba vonulása után, megbízási szerződéssel továbbra is részt vesz a múzeum mindennapi munkájában.
Tárgyi anyagaink gyűjtemény szerinti lebontásban a következők:, régészeti, néprajzi, történeti, technikatörténeti, dokumentáció és fotódokumentáció, illetve az 1980-as évek végétől videó és audiófelvételek. Videókazettáink mintegy 38 darabot tesznek ki, természetesen DVD-re átmásolva.. Mindemellett fotógyűjteményünk jelentős, tematikusan csoportosítva: Arcok, események, utcaképek, katonaképek, csoportképek, nyomtatványok és múzeummal kapcsolatos képek.
A beleltározott régészeti anyagunk: 1808, bár ennek kétharmada cserépanyag, történeti 877, míg a néprajzi anyagunkból 956 tárgy van beleltározva de igen sok még a leltározatlan anyag.. Az utóbbi évtizedekben igen sok technikatörténeti tárgyat tudtunk begyűjteni, számuk meghaladja a 250 darabot, ezek között vannak régi rádiók, televíziók, magnók és más tecnikatörténeti dolgok, egészen az elsőgenerációs számítógépekig.
A múzeumnak kifejezetten Csengerre valamint Szatmár megyére vonatkozó kézikönyvtára is van, mely a kutatók rendelkezésére áll, de gyűjtjük a várossal foglakozó szakdolgozatok másolatait is.
Raktározási gondjaink részben megoldottak, a múzeum pincéjében a cserép és kőanyagokat tároljuk.. Kutató szakemberek és régészek számára három fős szálláslehetőséget tudunk biztosítani, fürdőszobával és konyharésszel. Az udvaron bográcsolási lehetőség is van. Wifi és Internet kapcsolatot tudunk biztosítani.
Szoros kapcsolatot tartunk a nyíregyházi Jósa András Múzeummal, valamint a Szatmárnémeti Megyei Múzeummal is.
Sajnos- avagy szerencsére kiállítási lehetőségeink lassan szűkösnek bizonyulnak.
A múzeum története- kialakulás
Csengerben, ebben a nagy hagyományokkal, gazdag múlttal rendelkező mezővárosban sajnos nem folyt soha és semmiféleképp a település tárgyi emlékeinek gyűjtése. Szerencsésebb volt a szellemi-irattári adalékok és egyéb dokumentumok összeszedése Molnár József jóvoltából, bár őt ebben nagyban akadályozta, hogy nem helyben lakott.
A város múltjához kapcsolódó tárgyi és egyéb emlékek jóvátehetetlenül pusztultak el a hosszú évtizedek alatt, részben nemtörődömségből, részben tudatos megsemmisítés folytán, még az ötvenes és hatvanas években is.
Első reménytnyújtó próbálkozás volt a Gimnáziumban az 1965-ben egy kis gyűjtemény létrehozása, melynek alapját Fábián Béla és László magánanyaga alkotta. Ezt később a Gimnázium egy szervezett gyűjtőakcióval bővítette, s a tárgyakat a folyosó falán elhelyezett tárlókban mutatta be. Sajnos ez az anyag a 1972-ben a Gimnázium átköltözése folytán jórészt kézen-közön eltűnt, pontosabban ellopdosták, alig néhány tárgy maradt meg.
Az új helyen lévő Ady Endre Gimnázium ezt pótolandó, ismét meghirdetett egy gyűjtést, számos tárgy került be, de ezekből kevés volt Csengerre vonatkozó. Ez az anyag is „elfogyott”, az utolsó morzsákat pár éve átadták a Múzeumnak.
Az általános iskolában működő honismereti szakkör kampányszerű gyűjtéseket végzett, főképp néprajzi tárgyakra koncentrálva, ezeket eseti kiállításokon mutatták be, sajnos nem maradt egyben az anyag, tulajdonosaik visszakérték, a maradékot szokásos módon széthordták. 1975-ben Fábián Bélát bízták meg a szakkör vezetésével, felkérték egy állandó kiállítás berendezésével, melyet a Kossuth utcában,az iskola mellett, egy megürült szolgálati lakásban szándékoztak megvalósítani.(Pongrácz-ház) Azáltal, hogy a gyűjtemény különálló épületben kapott elhelyezést, egy valódi „múzeum” kibontakozásának lehetőségét hordozta magába. Szerencsére a gimnázium egykori falitárlói jó állapotban megmaradtak s semmi akadálya nem volt az időközben egyre gyarapodó gyűjtemény igényes bemutatásának.
Az 1977. április 4-én megnyitott kiállítás két szobát foglalt magába, az egyikben a Csenger történetét bemutató tárgyak, fotók térképek voltak láthatók - a másikban pedig a település tárgyi néprajzi emlékei. Mindezek installációját sajátkezüleg készítette el Fábián Béla és László. 1977 őszétől ez utóbbi vette át a vezetést. Később a környezet (több szolgálati lakás egy udvaron) disszonánsan hatott az egyre bővülő anyaghoz, illetve a gyűjtemény állandó helyhiánnyal küszködött, annak ellenére, hogy idővel egy harmadik szobát is ki lehetett alakítani. A látogatók száma egyre nőtt, a Kismúzeum - ahogy nevezték, a Csengerbe látogatók egyik kedvelt célpontja lett.
Egyre erősebben fogalmazódott meg az igény egy méltóbb és nagyobb helyre. Csenger vezetése bölcsen és korát megelőző lokálpatriotizmustól áthatva úgy döntött, hogy a település központjában ad méltó helyet a gyűjteménynek. 1982-ben át is adták erre a célra az akkor megüresedett egykori ú.n. „Tanácsiskolát” - a XIX. század végén neoklasszicista stílusban épített gazdag terménykereskedő házát. (Kauffman-ház). Ez a reprezentatív épület bármely kisebb város múzeumi anyagának optimális helyet biztosított volna. A tanácsi vezetés és a gazdálkodó szervek, egyéb intézmények (Tsz, Áfész, Cipőgyár, Állami Gazdaság, Erdért csengeri egysége, Határőrség, Kisiparosok Ady E. Gimn. stb) példamutató egységben és hozzáállással szinte a semmiből teremtették meg a feltételeket, hogy a kiállítás megfelelő és megérdemelt környezetbe kerüljön. Ezt a környezetet kellett megtölteni tartalommal. Szerencsére a nyíregyházi Jósa András Múzeum, dr. Németh Péter is felkarolta a kezdeményezést, s a múzeumból kiselejtezett tárlókat, tablókat ajándékozott. Éjt nappallá tevő munka kezdődött, a tárlók rendbetétele, a forgatókönyv alapján az installációk elkészítése, berendezés és számtalan, fel nem sorolható munkálatok sora. Mindezeket teljesen saját erőből, házi kivitelezésben kellett megoldani, az időnkénti bürokratikus és anyagi akadályokat is leküzdve. Meg kell e munkákban óriási segítséget nyújtó id. Fábián László nyugdíjas gimnázium igazgató nevét említeni. De hasonlóképpen a segítők közül kiemelkedtek: Fábián Béla id. Bokor Árpád, Várnagy Jánosné.
A Helytörténeti Kiállítás ünnepélyes megnyitása 1984. július 12-én történt. Szerencsés módon az 1982-es évektől történt a középkori, mára már elpusztult Csenger-Jánosi falu templomának feltárása, s az innen kikerülő régészeti tárgyak kirestaurálva képezték az addig szinte teljesen hiányos régészeti anyagot. 1992-ben a Sanyikertben végzett templomásatások során Árpád-kori leletekkel bővült ez a rész. A néprajzi rész is számottevően gyarapodott a tág rokonság és a csengeri lakosság segítségével.
A Helytörténeti Múzeum azóta több felújításon ment keresztül. A tárlók folyamatos átalakítását, korszerűsítését és minden külső és belső munkálatokat szakemberek segítsége nélkül kell megoldanunk. A fenntartási költségeket Csenger városa vállalta és vállalja magára. A gyűjtemény vezetője kezdetben félállásban végezte sokrétű feladatát, melyek sokasodtával a város függetlenítette erre a feladatra, aki ezt követően elvégezte a Kossuth Lajos tudomány-egyetem néprajz szakát. A Múzeum 2001-ben elnyerte az Év Múzeuma II. díját. Pályázati pénzekből több kisebb felújítást, szakmai eszközöket nyertünk.
Adatok a múzeumról
A Működési engedélyünk szerint a múzeum jellege; helytörténeti gyűjtemény, melynek gyűjtőkörébe a következők foglaltatnak: régészeti-néprajzi- újabbkori tárgyi, fotó és egyéb dokumentumok, Csenger- és közvetlen környékéről. Mint már arra utaltunk a fenntartója Csenger Város Önkormányzata. Vezetője Fábián László, néprajzos végzettséggel, teljes munkaidőben foglalkoztatva.
Tárgyi anyagaink gyűjteményszak szerinti lebontásban a következőek:
Régészeti beleltározott anyag 1595 darab, bár ennek kétharmada cserép. Beleltározatlan régészeti tárgy még 103. Néprajzi anyagunkból már 618 beleltározott, sajnos itt a leltározatlan tárgyak száma másfélezer darab. Az utóbbi évtizedekben igen sok technikatörténeti tárgyat tudtunk begyűjteni, számuk 229 darab, ezek között vannak régi rádiók, lemezjátszók, televíziók, magnetofonok, háztartási kisgépek és egyéb technikatörténeti dolgok, egészen az elsőgenerációs számítógépekig.
A tárgyi anyagokon kívül számos Csengerre vonatkozó forrásértékű dokumentummal is rendelkezünk (kisnyomtatvány - újság - iratok, stb.) Mindemellett fotógyűjteményünk is jelentős, melyek között néprajzi, történeti és más jellegűek vannak, például csengeri arcok, események, utcaképek, katonaképek, csoportképek. Az 1980-as évek végétől vannak videofelvételeink Csenger átalakulásáról, eseményeiről, a mindennapokról. Mindezeket több mint 20 kazetta őrzi. Több mint 8 órányi hangfelvételt készítettünk idős csengeri személyekkel.
A múzeumnak kézikönyvtára is van, mely a kutatók rendelkezésére áll. A Csengerre vonatkozó kiadványokon kívül Szatmár megyével kapcsolatos könyveket is találhatóak, ugyanakkor a várossal foglalkozó szakdolgozatokat is gyűjtjük.
Raktározási gondjaink megoldottak. A múzeum pincéjében a kőanyagokat tároljuk.
A múzeum eseményei 1990-től napjainkig Katt ide!