szerző:Fábián László

Negyven éve, 1982-ben Csenger múltjának megismerésében meghatározó esemény történt, ugyanis az év őszén elkezdődtek Csengerjánosiban a feltáró ásatások. Jánosi fontos település volt, templomát még a csengerinél is korábban említik. Írott források szerint a falu az 1690-es években pusztult el. A falu Csenger és Pátyod között, a kőkereszttől beljebb feküdt.




1982 nyarán csatornát ástak Angyalos felé, s ennek során tégladarabok, és emberi csontok kerültek elő, melyből biztosan következtethető volt, hogy itt állt az elpusztult falu temploma. Szóltam régész barátomnak, Varga Bélának, aki még ősszel ki is jött, s egy kutatóárokkal tisztáztuk a templom egyik falmaradványát, s néhány szórványcsontváz is előkerült. Egy év kihagyással, májusban aztán megindult az igazi ásatás.



Ekkor már kirajzolódott a templom alaprajza, ami egyértelműen gótikus jelleget mutatott. 1984-ben már a templomhajóban és a szentélyben, illetve az alapfalakon kívül bontottuk a sírokat, melyek száma meghaladta a kétszázat. A sírokban talált mellékletek gazdag közösségre utaltak, s ezek a leletek a csengeri múzeumban külön tárlóban vannak kiállítva.

A tárgyak a XV- XVIII. század jellegzetes viseletdarabjai, az ezt megelőző korokból azért nem találtunk, mert a korai sírokat a későbbiekkel elásták –hiszen csak a templom köré volt szabad temetkezni, s ez a szűk hely az évszázadok folyamán többször is „megtelt”.
Ez az ásatás volt az első olyan Csengerben, melynek során egy középkori – kora újkori falu temploma lett feltárva. A munkálatokat Csenger akkori vezetősége hathatósan támogatta.