szerző: Fábián László

Március 13-án a nemzeti ünnepünk (márc.15) megünneplésének napján a múzeum Galériatermében igen érdekes, az eddig megszokottaktól igen eltérő kiállítás nyílt. A koszorúzásról idelátogató vendégeket Gáva Zsolt rendhagyó alkotásai várták, „Fába álmodott képek” –címmel.



Mitől is rendhagyóan érdekesek ezek? Természetes anyagot használ, különböző faanyagokra kerültek a számítógépes tervezés segítségével, különleges technikával a fa természetes esetlenségeit kihasználva. Ezek a miniatűr mérettől az egész extra kiterjesztésűig készültek.



A kiállítást dr. Komlódy Miklós alpolgármester nyitotta meg, ugyanakkor mély gondolatokkal fűszerezett méltatást hallottunk a művész lányától. Ebből idézek néhányat: „A tematikát sokszor a fa alakja határozza meg, máskor egy konkrét témához választódik az alapanyag…..a képek hordozói a természettől érkeztek, a fára felvitt munkák alapja két évtizednyi grafikai tervezői múlt.”
A tárlat előreláthatóan április közepéig látható.

szerző: Fábián László

Mint ismeretes ez év elejétől megkezdődött Csenger legrégibb, műemlékileg országos hírű épületének a református templom belső és külső felújítása. Ennek során többek között részben kicserélik a több évszázados padokat is.



A kicserélésre kerülő egyik pad Tőkés Zoltán tiszteletes úr jóvoltából a múzeumba került, hogy itt őrizze őseink emlékét.

A református templom padjairól az első említés 1713-ból való, amikor a Lekcsei Sulyok –család felújította az 1704-ben leégett templomot, és „bele új székek rakattak.".

Ezek hamarosan már tönkrementek, s ezért 1745-ben „hanem a székek elromolván, helyettek Uray Károly úr fő gondnoksága alatt mások készíttettek, s illő elszerkesztésük által a templom belseje díszesebbé és kényelmesebbé vált."

1840-ben kisebb átalakításokat végeztek, a keleti és déli oldalra egy kis előrészt, szélvédőt, „portikuszt" építettek, és a padokat is kicserélték, valamint a berendezést is megújították.

Ezek a padok dacolva az idővel, az átfestésekkel- hiszen eredetileg úgynevezett „parasztkék" színűek voltak - napjainkig szolgálták a hívek sok-sok generációját.

Reméljük, hogy az új, felújított, ám stílusában a régi formákat megőrző padsorokban ismét elhangzanak az ősi zsoltárok

szerző: Fábián László

Régi jó ismerősként kapott meghívót múzeumunk Nagyecsedre március 2-ára. A házigazda Zoltán- Borzován Eszter által szervezett tudományos összejövetel az „Ecsed vára”- címet viselte, melyen neves előadók tartottak előadásokat erről a témáról, annak apropóján, hogy a közelmúltban talajradar kutatások folytak a hajdani vár területén, s ott sokat sejtető falmaradványokra bukkantak, s ez felizgatta sokak fantáziáját a jövőt illetően, s erre a témára koncentrálódott a rendezvény.




Bevezetésül dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató ismertette a vár inventáriumát – azaz leltárát az 1600-as évekből, majd Jakab Attila az elképzeléseket taglalta, a rekonstrukció mikéntjéről, lehetőségeiről beszélt részletesen.
Egy ecsedi helytörténész – Nyíri Kálmán saját kutatásait vázolta a várral kapcsolatosan, új meglátásokkal fűszerezve azt.
Legvégül a XXI. századi számítógépes technika mutatta, hogy mire képes, egy ötvenperces videofilmet láthattunk, Sárvári Tibor József digitális tartalomkészítő jóvoltából szinte visszautazva a múltba, bejártuk a várat bástyáról- bástyára, szobáról szobára.
Elgondolkoztam azon, hogy a csengeri Melith Kastély is talán megérdemelne egy hasonló filmet.

szerző:Fábián László

Bár a tavasz hírnökeinek a gólyákat és fecskéket tartjuk, de a szakmában a régészek megjelenése is a jó idők eljövetelét sejteti. Ezen a héten, kedden, hosszú téli szünet után megjelentek a múzeumban a jól ismert arcok. Csak éreznek valamit, mert már bizsereg a markuk az ásónyél és a spakli után.




Megtekintették a terepet, a körforgalomnál, és Jánosinál, bizony még sok kívánnivalót hagy az időjárás maga után, eléggé csatakos- sáros a terep, de ezek a böjti szelek valószínű hamar kiszárítják ezt.. Mindenesetre hamarosan serény munka kezdődik az M49-es nyomvonalán, Jánosi -Tibota és Recsige vonalban, és várjuk az új leleteket, melyek majd régészeti anyagunkat fogják gyarapítani .

szerző: Fábián László

Bár végzettségem szerint nem vagyok restaurátor, nem is szerepem ebbe a szép szakmában belekontárkodni, ám az egyszerűbb tárgyak helyreállítása kihívást jelet számomra.
Raktárunkban már évtizedek óta őriztük darabokban egy istállólámpa elemeit, némelyiket hiányossággal is.



istállólámpa eredeti állapot és a szétszedett darabjai ............. istállólámpa restaurálás után

Miután e lámpákból több ép is található raktárunkban, ezért ezek alapján megpróbáltam visszaállítani a dirib-darab részeket egésszé. A mellékelt fotók e munkának fázisait illusztrálja.
Azóta már több istállólámpa kapta vissza eredeti formáját, De még hány és hány tárgy vár feltámadásra??

szerző: Fábián László

Az ma már egyértelmű, hogy az ősi magyar nevek szinte kivétel nélkül türk- török eredetűek, akár a személynevek, akár az ezekből képzett településnevek szerte a Kárpát - medencében. Azt is tudjuk, hogy a Csenger név is személynév volt, sőt ma is az, hiszen november 7-én tartjuk. (nem is oly régen még mást ünnepeltünk e szép napon)!



Jó tíz évvel ezelőtt egyik ismerősöm törökországi nyaralásán meglepetéssel vegyes örömmel fedezte fel, hogy bizony Törökországban is létezik ilyen nevű település, mégpedig az úgynevezett török Riviérán, Manavgat megye Antalya járásában. Maga a falu jelentéktelen, ám alig pár száz méterre tőle a tengerparton luxus szállodák várják a vendégeket. Igaz Cenger- alakban van leírva a név. ám Csengernek ejtik. Vajon az ottani illetékesek sejtik e, hogy van egy városka Magyarországon, amit szintén Csengernek hívnak?? Bár azt tudni kell, hogy a törökök testvérnépnek tekintenek bennünket, akár testvérvárosunk is lehetne. ??



De szép hazánkban is van még Csenger település, Nógrád vármegyében, Csengerháza néven, igaz pár házból áll az egész falu, lakossága mindössze kb. 13 fő. Mátraverebély külterületi része, ám felkapott üdülőhely vendégházak sorával.
Még egy érdekesség. Budapesten talált rá egy csengeri gyökerekkel bíró taxis ismerősünk a Csenger-utcára. Vajon az ottani önkormányzat tudja e, hogy van egy városka Szatmárban ugyanezen néven ?

szerző: Fábián László

Még látható egész március közepéig az a kiállítás, melyet tavaly novemberben nyitottunk. A tárlat címe: „EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL”- lett, melyen nagyrész nagyméretű régi családi fotográfiák, katonaképek, arcképek tekinthetők, amik felidézik a nagyapáink, dédnagyapáink, sőt az ifjabb nemzedéknek számára akár az ükszülők arcát is.




Ezek a képek mind a Múzeum adattárának részét képezik, és nem titkolt szándékunk, hogy számukat gyarapítsuk, és ezáltal őseink arca ezáltal megőrződjön Ezért kérem, ha valakinek a kamrában, vagy valami félreeső helyen porosodó ilyen jellegű kép van tulajdonában, a múzeum számára ajánlja fel, vagy akár tartós letét is számításba jöhet. Itt biztosan megőrződik, s az utókor is emlékezni tud őseink arcáról.